OkosHír: Az Európai Unió jelentős összegeket fordít kutatási projektek támogatására. A jelenlegi költségvetési ciklusban az innováció kiemelt terület, mivel az Európai Bizottság a gazdasági növekedés, a versenyképesség és a társadalmi problémák kezelésének eszközeként tekint rá. A zöld és digitális átállás, a technológiai fejlődés, az egészségügyi válságok és a geopolitikai helyzet mind befolyásolják ezt a prioritást. A Horizont Európa program 2021 és 2027 között 95,5 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik. A 2014–2020 közötti időszakban ez az összeg 77 milliárd euró volt.

A Kohéziós Politikára a 2021-2027-es ciklusban 392 milliárd eurót különítettek el az EU költségvetésében, a cél a régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése és az innovációs kapacitások kiépítése.

A kutatás és innováció támogatása, valamint a kohéziós célú forráselosztás területei korábban elkülönültek, de az utóbbi időben nagyobb figyelmet kap az együttműködésük. Az Európai Bizottság és a tagállamok célja a programok összehangolása.

Az együttműködés gondolata először 2007-ben jelent meg uniós dokumentumban, de a 2014–2020-as ciklusban került be a jogi keretek közé. Ekkor vált kötelezővé a stratégiai kapcsolatok építése a strukturális és beruházási alapok, valamint a kutatási keretprogram között. A Horizont 2020 és az Európai Strukturális és Beruházási Alapok szabályozása tartalmazott ilyen előírásokat. Az Európai Unió Számvevőszékének 2022-es jelentése szerint a lehetőségek kihasználása nem volt teljes.

A 2021–2027-es időszakra az Európai Bizottság módosításokat hajtott végre a szinergiák megvalósításának érdekében. A Horizont Európa rendelet és a közös rendelkezésekről szóló rendelet kapcsolatot teremtett a különböző források között.

Módosult az állami támogatásokra vonatkozó általános csoportos mentességi rendelet is, ami lehetővé teszi a Horizon- és a kohéziós források kombinálását.

Az Európai Parlament jelentése szerint a gyakorlatban továbbra is gyenge a szinergia a két támogatási program között.

A Kiválósági Pecsétek rendszere, amely a Horizont Európában magas pontszámot elért projekteket más uniós forrásokkal próbálja megvalósítani, korlátozottan működik. A programstruktúrák közötti eltérések, a finanszírozás nehézségei és az adminisztratív terhek visszatartják a résztvevőket.

Litvániában és Máltán a kohéziós forrásokat használták fel a HE-projektek kiegészítésére. Ezek az országok pénzt csoportosítottak át az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a HE céljaira, ami koordinációt és egyeztetést igényelt az Európai Bizottsággal.

A különböző finanszírozási források összevonása nehéz, mert a programok eltérő szabályokat követnek a támogathatóság, az elszámolás és az időzítés terén. Az Európai Bizottság a Stratégiai Technológiák Európai Platformjával (STEP) ösztönzi az ilyen típusú finanszírozások használatát.

A programok közötti partnerségeket is akadályozzák az eltérő dokumentációs elvárások, a pályázati időzítések közötti eltérések és az adminisztratív komplexitás. A Regionális Innovációs Völgyek célzottan próbálják elérni az innovációs szempontból gyengébb régiókat, de ezek is elakadnak a szabályozás és a finanszírozás nehézségei miatt.

A programok elejére vagy végére időzített szinergiák elvileg jól működnének, de a gyakorlatban ritkák, mert kevés a koordinációs kapacitás.

A kutatásalapú HE program központilag vezérelt, míg a kohéziós alapok decentralizáltak és regionálisan eltérőek. Ez nehézzé teszi az integrációjukat. A szereplők nem mindig értik, hogyan tudnák kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. A nemzeti és regionális irányító hatóságok között sincs mindig megfelelő kapcsolat.

A RIMA nevű hálózat, amely az uniós és nemzeti szintű K+I és kohéziós irányító szervezeteket kapcsolja össze, szűk körű.

Az adminisztratív kapacitás is korlát. Sok irányító hatóságnál hiányzik a személyi és szakmai háttér a szinergiákra épülő projektek előkészítéséhez és lebonyolításához. A pályázók nincsenek tisztában a finanszírozási feltételekkel, és nincs elegendő technikai támogatás.

Nincs egységes nyilvántartás a megvalósított szinergiákról és azok hatásairól. Ez megnehezíti a döntéshozók számára a tanulást.

A szabályozás világosabb, a kezdeményezések száma nőtt, és egyes tagállamokban vannak példák a források összehangolására. Az elterjedés lassú, az eredmények szórványosak. A szinergiák ott működnek, ahol van együttműködési kultúra az intézmények között, és ahol a pályázók rendelkeznek a technikai nehézségek leküzdéséhez szükséges kapacitással.

Az EU-nak további lépéseket kell tennie a szabályok egyszerűsítésére és összehangolására, valamint meg kell erősítenie az intézményi együttműködési csatornákat.

Célzott kapacitásfejlesztésre, több technikai segítségre és jobb adatgyűjtésre is szükség van.

Tiszta.AI elemzés: Az eredeti cikk értékelése

• Nyelvi eszközök: Az eredeti cikk helyenként túlzó jelzőket és dramatizáló megfogalmazásokat használt, hogy hangsúlyozza a szinergiák fontosságát és a problémák súlyosságát.
• Feltételezések: A cikkben szereplő egyes állítások következtetésként tálalt feltételezések voltak, például a szinergiák kiaknázásának nehézségeire vonatkozóan.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások alapvetően megfelelnek a valóságnak, de a problémák bemutatása néhol túlzó lehetett.
• Konklúzió: A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy az EU erőfeszítései ellenére a kutatási és kohéziós alapok közötti szinergia kiaknázása továbbra is kihívást jelent, és további lépésekre van szükség a helyzet javításához.
• Hatás a magyar közéletre: A cikkben leírtak közvetlen hatása a magyar közéletre korlátozott, de a magyar kutatók és fejlesztők számára fontos információkat tartalmazhat az uniós forrásokhoz való hozzáférés lehetőségeiről és nehézségeiről.

(Forrás: portfolio.hu)