A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) statisztikái szerint Magyarországon 2021-ben a rákos megbetegedések miatti halálozás lakosságarányosan a legmagasabb volt a 29 vizsgált ország közül, melyek az EU tagállamai, Izland és Norvégia voltak. A daganatos halálozás mértéke majdnem harmadával haladta meg az Európai Unió átlagát.

A jelentés szerint a magas szám részben azzal magyarázható, hogy Magyarországon magas a boncolások aránya, ami befolyásolhatja a statisztikákat.

Kiss Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem kutatóorvosa és az MSD egészségügyi adatkutatási részlegének vezetője szerint a közelmúltban publikált kutatások alapján az OECD eredményei pontatlanok, és a helyzet nem feltétlenül olyan rossz, mint amilyennek látszik.

Kiss Zoltán szerint az OECD-jelentések általában pontos képet adnak a rákstatisztikai adatokról az európai országok többségében. Ugyanakkor Magyarország az elmúlt évtizedekben rendre a lista élén szerepel, ami felveti a kérdést, hogy milyen, a népegészségügyet érintő, daganatos rizikófaktorok vannak jelen Magyarországon, amelyek más országokban nem.

A szakértő megjegyezte, hogy Magyarország a korábbi nemzetközi publikációkban is kilógott az európai és globális rákstatisztikai adatokból, például a tüdőrák, a hasnyálmirigyrák és a vastagbélrák előfordulásában.

A rizikófaktorok, mint az elhízás, a dohányzás és az alkoholfogyasztás tekintetében az ország helyzete nem kiemelkedően rossz a régióhoz képest.

A rákügyi OECD-jelentéseket a WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) készíti, a vizsgált országok által szolgáltatott adatokra támaszkodva. Magyarországon a KSH halálozási adatai elérhetők, de a daganat-előfordulásról rendelkezésre álló magyar adatokat nem használják a nemzetközi összevetésekben.

Kiss Zoltán elmondása szerint az IARC a környező országok adatait (Bulgária, Románia, Szerbia) vetíti rá Magyarországra a rákhalálozási eredmények becsléséhez.

Magyarország esetében nem a daganatos betegségek valós előfordulásával dolgoznak, hanem a halálozási adatok alapján, a román, szerb és bolgár arányszámok segítségével becsülik meg a daganatos előfordulási adatokat.

Az elmúlt évtizedekben nem valós daganatos előfordulási adatok kerültek az OECD-jelentésbe Magyarországról, hanem becsült adatok, ami a ranglista élére helyezte az országot.

A szakértő szerint a magasabb boncolási ráta Magyarországon több, igazoltan rák miatt bekövetkező halálozást eredményez a statisztikákban, mivel a daganatos betegségek egy részét csak a halál után, boncolás során lehet diagnosztizálni.

Kiss Zoltán szerint egy ország boncolási aránya befolyásolja a daganatos halálozási statisztikákat. Magyarországon a kórházban elhunytak boncolási aránya magasabb, mint Romániában vagy Szerbiában. Például 2018-ban Romániában az esetek 5 százalékát boncolták, míg Magyarországon a 35 százalékát.

Ha egy országban alacsony a boncolási arány, a daganatos megbetegedésből fakadó halálozás jelentős része nem kerül diagnosztizálásra. Emiatt nem szerencsés, hogy a daganatos megbetegedések magyar előfordulását olyan országok adatai alapján becsüli meg az OECD, ahol a boncolási ráta alacsony.

A magyarországi rákhalálozási statisztika az OECD-jelentésben tehát becsült adat.

Kiss Zoltán és kutatótársai a rendelkezésre álló magyar adatbázisok alapján elemzéseket végeztek. A KSH által nyilvánosságra hozott halálozási mutatókon kívül más egészségügyi adatbázis is kutatható.

A HULC-vizsgálatban a KSH 2019-es haláloki adataiból kiemelték a tüdőrák okozta halálozási eredményeket, és összevetették a biztosítói adatbázissal. Az eredmények szerint a tüdőrák okozta halálozási esetek egy része nem jelent meg a NEAK adatbázisában tüdőrákra utaló ellátással. A beteg életében fel nem fedezett daganatok aránya a többi országban is hasonló lehet, de a boncolások hiánya miatt ez nem látható.

A HUN-CANCER EPI vizsgálat kimutatta, hogy Magyarországon a korábbi becslésekhez képest alacsonyabb az újonnan diagnosztizált daganatos betegek előfordulása 2011 és 2019 között.

Kiss Zoltán szerint a magyarországi daganatos betegségek előfordulása hasonló a régió más országaihoz, mint Szlovákia és Csehország. A daganatos betegségekhez vezető rizikófaktorok előfordulása is hasonló a környező posztszocialista országokban.

A HUN-CANCER EPI tanulmány azt is megmutatta, hogy a rákos megbetegedések és halálozások tendenciája Magyarországon is csökkenő, összhangban a dohányzás és a passzív dohányzás csökkenő trendjével. Az OECD szerint 2011 és 2021 között az arány mind a férfiaknál, mind a nőknél csökkent.

A szakértő szerint a csökkenés a 40–60 éves korosztályban a legkifejezőbb, különösen a férfiak esetében. A dohányzással összefüggő daganatok, mint a gége-, fej-nyaki, tüdő- és nyelőcsőrák csökkennek a leginkább. Ugyanakkor a nők esetében a 30–39 éves korosztályban nő a daganatos betegségek előfordulása, például a mellrák.

Magyarországon 2019-ben a leggyakoribb női daganat az emlőrák volt, feleolyan gyakorisággal a tüdő- és a vastagbélrák. Férfiaknál a vastag- és végbéldaganat előfordulása lett a leggyakoribb, megelőzve a tüdőrákot, ezt követi a prosztatarák.

Kiss Zoltán szerint a pontos statisztikák segítenek a szakpolitikák alakításában, szűrőprogramok szervezésében és a rizikófaktorok csökkentésére irányuló törekvésekben. Emellett ráirányítják a figyelmet az egyéni felelősségre is, a szűrővizsgálatokon való részvételre és a rizikófaktorok mérséklésére.

A 40–49 éves korcsoportban a nőknél az emlődaganat, a férfiaknál a vastag- és végbéldaganatok, a hererák és a tüdőrák a leggyakoribb rákos megbetegedések.

A szűrővizsgálatokon való részvétel segíthet a daganatok korai felismerésében és kezelésében.

Elemzés

• Az eredeti cikk milyen nyelvi eszközökkel próbált hatni az olvasóra?
  Az eredeti cikk több helyen használt érzelmileg túlfűtött kifejezéseket („gyászos kép”, „ráknagyhatalom”) és retorikai kérdéseket, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését és aggodalmát. Emellett a cikk a szakértői véleményeket úgy tálalta, hogy azok megerősítsék a cikk által sugallt képet.
• Voltak-e benne következtetésként tálalt feltételezések?
  A cikk több helyen is feltételezéseket fogalmazott meg következtetésként. Például, amikor azt állította, hogy Magyarország „ráknagyhatalom”, vagy amikor a magas boncolási arányt egyértelmű magyarázatként kezelte a magas halálozási számokra.
• A cikkben tett állítások megfelelnek-e a valóságnak?
  A cikkben szereplő állítások forrása az OECD statisztikája és egy szakértői interjú. Az OECD statisztikák tények, de a cikk hangsúlyozza, hogy ezek az adatok Magyarország esetében becsléseken alapulnak. A szakértői vélemények valósak, de azok értelmezése és a cikkbe való beillesztése befolyásolhatja a végső képet.
• Milyen konklúzióra lehet következtetni a cikkben leírtakból?
  A cikkből az a konklúzió vonható le, hogy a Magyarországra vonatkozó rákhalálozási statisztikák valószínűleg pontatlanok, és a helyzet nem olyan rossz, mint amilyennek az OECD adatai alapján tűnik. A magas boncolási arány és az adatok becslésének módja torzíthatja a képet.
• Milyen hatással lehet ez az esemény a magyar közéletre?
  A cikkben leírtak hatására a magyar közéletben felmerülhet a kérdés, hogy mennyire megbízhatóak a nemzetközi statisztikák, és hogyan lehet pontosabb képet kapni a magyarországi rákhelyzetről. Ez ösztönözheti a kormányt és az egészségügyi szakembereket a pontosabb adatok gyűjtésére és a szűrőprogramok fejlesztésére.

(Forrás: telex.hu)