Szakértők vizsgálják, hogy a városok milyen szerepet töltenek be a nemzetközi színtéren, figyelembe véve gazdasági, politikai és szimbolikus jelentőségüket. A városok növekvő befolyása mellett az államközpontú nemzetközi kapcsolatok korábbi kizárólagossága kérdésessé válik. A városok európai és globális együttműködéseinek elemzése fontos lehet a globális célokhoz való hozzájárulásuk és a részvételi demokrácia működése szempontjából.

A globalizáció, a metropolizáció és a hálózatok terjedése magyarázhatják a városok törekvését a globális diplomáciai folyamatokban való részvételre. Nemzetközi rendszerek, mint például az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC), partnerségekre épülnek, amelyekben állami és nem állami szereplők (városok, regionális kormányok, nem kormányzati szervezetek, vállalatok, pénzügyi intézmények) vesznek részt a globális problémák kezelésében. Ezek a partnerségek a nemzetközi rendszer legitimitásának növelését célozzák. A városok közötti együttműködések hálózatai a multilaterális kereteken túlmutatva, a nemzetközi szervezetek céljainak elérésében a „soft power” eszközök alkalmazását részesítik előnyben.

A városok nemzetközi kapcsolataik révén világszerte bővítik tevékenységüket, segítik és tanulnak egymástól, megosztják közpolitikai és társadalmi jólléti modelljeiket. Az innovatív gondolkodásuk potenciálisan hatást gyakorolhat a nemzetközi és globális folyamatokra.

Az 1980-as évekig a gazdaság állt a középpontban az értékelések során, majd az 1990-es évektől a humán erőforrás szerepe felértékelődött. Emiatt a globális városok működése megkívánt egy új városi kormányzási modellt, amely a hosszútávú kihívásokra reagál, és a fenntarthatóságot integráló stratégiákat alkalmaz.

Az Egyesült Nemzetek Szövetsége 17 Fenntartható Fejlődési Célt (SDG) határozott meg, amelyek az országok és régiók közötti különbségek csökkentését célozzák. A legfőbb célok között szerepel a szegénység felszámolása, a környezet védelme és az emberek békés, jólétben való élete.

A városszövetségek vizsgálatában az emberi jogokhoz kapcsolódó szövetségek kerültek előtérbe. A városdiplomácia a helyi érdekek érvényesítésének eszköze lehet, amely a globális célokkal összekapcsolva forrásszerzési lehetőséget biztosíthat a városoknak.

Számos nagyváros (például Montreal, Toronto, New York, Los Angeles) kísérletet tett az SDG-k megvalósítására, beépítve azokat fejlesztési stratégiáikba és középtávú terveikbe.

Kisebb helyi és városi önkormányzatok is jelentős eredményeket értek el az SDG-k területén, bár a helyi politikák és az SDG keretrendszer közötti kapcsolat nem mindig nyilvánvaló. Erre utal, hogy 2018 óta világszerte 235 helyi és regionális önkormányzat nyújtott be mintegy 295 önkéntes helyi beszámolót az Agenda 2030 végrehajtásának nyomon követéséért felelős Magas Szintű Politikai Fórum felé.

Az emberi jogok az SDG-k megvalósításának egyik eszköze lehetnek. Ugyanakkor a fenntartható fejlődési célok között szereplő emberi jogok (16. SDG) terén nem valószínűsíthető jelentős előrelépés 2030-ig. Az emberi jogi városok mozgalma az 1990-es évek óta van jelen, és a 2000-es évek elejétől a helyi önkormányzatok egyre inkább integrálják az emberi jogi agendákat a helyi közpolitikákba, amelyet a városok és önkormányzatok nemzetközi hálózatai támogatnak.

A cikkben említett kutatás a nemzetközi városszövetségek kérdését vizsgálja, globális és európai uniós szinten. A tanulmány célja a városok európai és globális kooperatív szövetségeinek elemzése a globális célokhoz és a participatív demokrácia hatékony működéséhez való hozzájárulás tekintetében, elsősorban az emberi jogok védelmére alapozott városszövetségek áttekintésével.

A cikk szerint a városok diplomáciai tevékenységük révén növekvő mértékben járulnak hozzá a globális célok alakításához, kvázi jogalkotói szerepet szerezve.

A cikk szerint a városok, különösen a globális színtéren jelenlévők, csatlakoztak az emberi jogi mozgalmakhoz, és a nemzetközi emberi jogok lokalizációja önkormányzati kompetenciává vált.

A cikkben említett kutatómunkát a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatása finanszírozta.

A teljes tanulmány a Területfejlesztés és Innováció 2024/3. számában olvasható.

A cikk szerzői Egyed Ildikó és Horeczki Réka, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének munkatársai.

Elemzés

• Az eredeti cikk nyelvi eszközei: Az eredeti cikk helyenként pozitív felhanggal ír a városok szerepéről a globális célok elérésében, használva olyan kifejezéseket, mint „kiemelkedő szerep”, „innovatív gondolkodásmód”, „pozitív változás”.
• Feltételezések: A cikk feltételezi, hogy a városok diplomáciai tevékenysége automatikusan hozzájárul a globális célok eléréséhez, és hogy a lokalizáció a legmegfelelőbb módja az emberi jogok érvényesítésének. Ezek az állítások további vizsgálatot igényelnek.
• Állítások valóságtartalma: A cikkben szereplő állítások nagyrészt tényeken alapulnak, de a hatásukra vonatkozó következtetések (pl. a városok „kvázi jogalkotói” szerepe) értelmezéstől függenek.
• Konklúzió: A cikk arra a következtetésre jut, hogy a városok egyre fontosabb szerepet játszanak a globális célok elérésében, különösen az emberi jogok területén. Ugyanakkor a cikk elismeri, hogy a fenntartható fejlődési célok között szereplő emberi jogok terén nem várható jelentős előrelépés 2030-ig.
• Hatás a magyar közéletre: A cikkben leírtak rávilágíthatnak arra, hogy a magyar városok milyen szerepet játszhatnak a globális célok elérésében, és ösztönözhetik a helyi önkormányzatokat a nemzetközi együttműködésre.

(Forrás: portfolio.hu)