A Surrey Egyetem fizikusai tanulmányukban azt állítják, hogy a kvantumrendszerek szintjén az idő nem csupán a múltból a jövő felé haladhat, hanem visszafelé is.

Dr. Thomas Guff, Dr. Chintalpati Umashankar Shastry és Dr. Andrea Rocco tanulmánya szerint a kvantumrendszerek időszimmetriájának vizsgálata és matematikai modellek elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy kvantumszinten az idő nemcsak előre, hanem visszafelé is haladhat. A tanulmány a Scientific Reports folyóiratban jelent meg.

A fizikusok szerint a kvantumrendszerekben két, ellentétes irányú időnyíl létezik, melyek egy központi ponttól távolodnak. Dr. Andrea Rocco az asztalon kiömlő tej és az inga mozgásának példájával szemléltette ezt. A kiömlő tej az idő előrehaladtát, míg az inga mozgása az időszimmetriát illusztrálja. A kutatás szerint a kvantumrendszerek működése az inga mozgásához hasonlíthat, vagyis előre és hátra is haladhat az időben.

A kutatók szerint ez a felfedezés érintheti a termodinamika második főtételét, amely szerint egy izolált rendszer entrópiája (rendezetlensége) mindig növekszik. Az új eredmények alapján a kvantumrendszerekben az entrópia nem csak növekedhet, hanem csökkenhet is, attól függően, hogy a rendszer melyik irányba mozog az időben.

A kutatók megvizsgálták azt is, hogy ez a felfedezés milyen hatással lehet az univerzum keletkezésére. Az idő két ellentétes nyilának elve alapján feltételezik, hogy az ősrobbanás során két ellentétes időnyíl keletkezett, ami azt jelenti, hogy az univerzumban akár két időirány is létezhet.

Az ősrobbanás hagyományosan az idő egyirányú nyilának kezdetét jelenti. Az új felfedezés szerint azonban az ősrobbanás egy másik, ellentétes időnyilat is eredményezhetett, ami azt jelenti, hogy az univerzumnak nem csak egy iránya lehet az időben, hanem két irányba is terjedhet. A kutatók szerint elképzelhető egy másik univerzum, amely a miénkkel ellentétes időirányban fut, ahol az entrópia csökken.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az ősrobbanás során keletkezett két ellentétes időnyíl koncepciója jelenleg hipotézis, ami további kutatásokat és kísérleteket igényel.

A kutatók szerint az idő természete az új elmélet szerint sokkal bonyolultabb lehet, mint eddig gondolták: az idő iránya nem egy állandó és változatlan tulajdonság, hanem egy olyan jellemző, amely a rendszerek bonyolultságából és kölcsönhatásaiból ered.

Elemzés

Az eredeti cikk számos ponton alkalmazott olyan nyelvi eszközöket, melyek célja az olvasó befolyásolása volt. Például a „meglepő felfedezés”, „alapvetően megváltoztathatja az időről alkotott hagyományos elképzeléseinket” és „új irányokat nyithat” kifejezések a felfedezés jelentőségét túlzó módon hangsúlyozzák. A cikk továbbá feltételezéseket tálal tényként, különösen az univerzumok párhuzamos létezésével kapcsolatban, anélkül, hogy ezt megfelelően alátámasztaná.

A cikkben tett állítások tudományos szempontból nem feltétlenül felelnek meg a teljes valóságnak, mivel a kvantumrendszerek időbeli viselkedése még mindig kutatás tárgya, és a párhuzamos univerzumok elmélete egyelőre hipotetikus. A cikkben leírtakból az a konklúzió vonható le, hogy a kvantumfizika új megközelítéseket kínál az idő és az univerzum természetének megértéséhez, de ezek az elméletek még további vizsgálatokat igényelnek.

Az esemény hatása a magyar közéletre közvetlenül nem releváns, mivel a téma tudományos jellegű. Azonban a tudományos áttörések iránti érdeklődés növelheti a tudományos kutatások támogatását és a természettudományos oktatás fontosságának hangsúlyozását.

(Forrás: demokrata.hu)

(Kép: Pexels)