Február 15-én Szerbiában, Aleksandar Vučić szerb elnök jelenlétében, nyilatkozatot fogadtak el, amely többek között kimondja, hogy „ahogyan nincs Szerbia a Vajdaság nélkül, úgy a Vajdaság sem létezhet Szerbián kívül”. A nyilatkozat öt pontban fogalmazza meg, hogy Szerbia a szerb nemzet és minden ott élő nemzetiség országa, területe egységes és nem felosztható. A zárómondat szerint a Vajdaság nem csak Szerbia része, hanem maga Szerbia, a Vajdaság egy név, Szerbia pedig a vezetéknév.

A nyilatkozat ötödik pontja a Vajdaságot multikulturális, többnemzetiségű és többvallású közösségként írja le, amely az állampolgárok egyenjogúságára épül.

Dr. Raffay Ernő történész szerint a Vajdaság múltjának megértéséhez 1849-ig, a magyar szabadságharc idejéig kell visszatekinteni. Ekkor az osztrákok területi önállóságot ígértek a magyarországi kisebbségeknek, hogy a magyarok ellen fordítsák őket. A szabadságharc leverése után a Habsburgok megszüntették a vármegye rendszert, és az országot körzetekre osztották. A szerbek kapták a délvidéki területet önálló szerb közigazgatási egységként, Srpska Vojvodina néven. Ez a rendszer 1867-ig, a kiegyezésig állt fent, amikor visszaállították a vármegye rendszert, és a Szerb Vajdaság megszűnt.

Az I. világháború után a trianoni békeszerződés következtében megalakult a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, és visszaállították az 1849 és 1867 közötti állapotokat. A II. világháború után a vajdasági etnikai helyzet megváltozott, a németeket elüldözték, a magyarok közül pedig Tito jugoszláv elnök többeket megöletett.

Jugoszlávia 1991-ben kezdett felbomlani, a tagállamok sorban kiléptek. Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró részvételével rövid időre létrejött Kis-Jugoszlávia, majd megalakult az önálló Szerbia. Koszovóban az albán lakosság aránya magas, és az elszakadás vágya erős.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd szerint a Magyarország és Szerbia közötti kiemelt kapcsolatoknak szükségszerűsége van a globalista nyomás miatt, ami a szuverenitásuk védelmére törekvő közép-kelet-európai államokat érinti. Emellett gazdasági és energiaellátási szempontok, a délvidéki magyarok védelme és a migrációs nyomás elhárítása is fontos tényezők.

Gaudi-Nagy Tamás szerint üdvözlendő a magyar–szerb kapcsolatok javulása, de ebben nem jelenik meg kellő súllyal a délvidéki magyar nemzeti közösség helyzetének javítása. Szerbia nem hajlandó feltétel nélkül támogatni az Unió oroszellenes törekvéseit, és kiáll a koszovói szerbek önrendelkezési törekvései mellett, de ugyanezt a lehetőséget a délvidéki magyarságtól megtagadja. A magyar kormánynak nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a magyar közösség érdekeinek képviseletére a tárgyalásokon.

Egy neve elhallgatását kérő, a Vajdaságban született, Magyarországra áttelepült hölgy szerint a nyilatkozat minden szava hazugság. Azt érzékeli, hogy a magyar állam ismét elárulta a délvidéki magyarokat. Úgy látja, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök azzal a szerb elnökkel barátkozik, aki korábban el akarta zavarni a magyarokat a Vajdaságból.

Elemzés:

Az eredeti cikk több ponton is érzelmileg befolyásoló nyelvezetet használt. Például a „magyargyűlölő” jelző Vučić elnökre vonatkozóan, vagy a „véres a keze” kifejezés. A cikkben következtetésként tálalt feltételezések is szerepeltek, mint például az, hogy Vučić valójában nem változott, és továbbra is ki akarja zavarni a magyarokat a Vajdaságból. Az eredeti cikkben szereplő állítások valóságtartalma nehezen ellenőrizhető, különösen a szubjektív vélemények és érzések esetében.

A cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a Vajdaság helyzete továbbra is érzékeny kérdés a magyar-szerb kapcsolatokban, és a délvidéki magyarok helyzete nem javult jelentősen az elmúlt években.

Az esemény hatása a magyar közéletre az lehet, hogy tovább erősíti a magyar kormány és a délvidéki magyarok közötti feszültséget, és kérdéseket vet fel a magyar külpolitika hatékonyságával kapcsolatban a magyar kisebbségek védelmében.

(Forrás: magyarjelen.hu)