A Duna vízgyűjtő területén a hómennyiség többéves minimumot ért el, míg a Tisza vízgyűjtőjén a hó szinte teljesen eltűnt – közölte a Hvg. A cikk szerint a rendkívül alacsony hóvízkészlet befolyásolhatja a tavaszi áradásokat, és növelheti a talajvízvesztést.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) becslései szerint a két legnagyobb magyarországi folyó vízgyűjtő területén a hó mennyisége alacsony. Más országok adatai és korábbi mérések is ezt támasztják alá. Az enyhe időjárás miatt kevés hó esett, és a januári, februári csapadékmennyiség is alacsony volt.
Csík András, az OVF Országos Vízjelző Szolgálatának vezetője a Hvg-nek nyilatkozva elmondta, hogy az alacsony hóvízkészlet hatása a folyókra jelenleg nem meghatározható. A tavaszi áradások esős időjárás esetén hó nélkül is jelentősek lehetnek, de a hóvízkészlet növeli az áradás valószínűségét.
A Duna vízgyűjtő területén a csapadékmennyiség 10-30 milliméterrel marad el a sokéves átlagtól. A Tisza vízgyűjtőjén a helyzet még kedvezőtlenebb, a csapadék mennyisége a grafikonokon nem ábrázolható. A Tiszánál hosszabb ideig kevesebb víz kerül a mederbe, és ez a jelenség egyre gyakrabban fordul elő a Tiszán és a Dunán is, évszaktól függetlenül.
Az elmúlt két évtized adatai azt mutatják, hogy kevesebb víz halad át az országon. Ungvári Gábor vízgazdasági elemző szerint ennek oka a klímaváltozás, beleértve az intenzívebb besugárzást, a magasabb hőmérsékletet, a levegő csökkenő relatív páratartalmát és a növekvő párolgást. 1990 és 2020 között a földfelszínről elpárolgó víz átlagos évi mennyisége több mint 8 százalékkal, azaz 50 milliméterrel nőtt.
A cikk szerint a csökkenő vízmennyiség a nagy áradások valószínűségét is csökkenti. A cikk szerint ennek pozitívuma, hogy alacsonyabb kockázattal lehet tárolókba vezetni az áradásokkor megjelenő víztömeget, bár Magyarországon ezt a lehetőséget eddig nem használták ki. A holtágak és csatornarendszerek elárasztásával növelhető lenne a talajvízszint.
Elemzés
Az eredeti cikk több ponton is érzelmi hatást gyakorolt az olvasóra. Például az „aggasztó” jelző használata a hóhelyzet leírásánál, vagy a „rekordalacsony” kifejezés a hóvízkészletre vonatkozóan, illetve az, hogy a Tisza vízgyűjtő területén lévő hó mennyisége a grafikonokon nem ábrázolható, mind-mind a helyzet súlyosságát hangsúlyozzák. A cikkben feltételezésként jelenik meg, hogy a klímaváltozás „egyértelműen” felelős a csökkenő vízmennyiségért, bár ez a kijelentés további bizonyítást igényelhet.
A cikkben tett állítások a nagyrészt megfelelnek a valóságnak, amennyiben az OVF méréseire és a szakértői véleményre támaszkodnak. Azonban a klímaváltozás ok-okozati összefüggéseinek bemutatása leegyszerűsítő lehet.
Politikai kvízHol állsz a politikai palettán?15 kérdés, kb. 5 perc — kiderül, melyik politikai irányvonalhoz állsz a legközelebb, és melyik ismert politikussal gondolkodsz hasonlóan.Kvíz indításaA cikkben leírtakból arra lehet következtetni, hogy a Duna és a Tisza vízgyűjtő területén a csökkenő hómennyiség és a vízkészlet potenciális problémákat okozhat a tavaszi áradások és a talajvízszint szempontjából. A cikk sugallja, hogy a hatékonyabb vízgazdálkodás, például a holtágak és csatornarendszerek elárasztása, megoldást jelenthet a problémákra.
Az esemény hatása a magyar közéletre az lehet, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozás hatásaira és a vízgazdálkodás fontosságára. A kormányzati és civil szervezetek részéről intézkedéseket sürgethet a vízkészletek megőrzése és a szárazság elleni védekezés érdekében.
