Egy személyes tapasztalatból kiindulva, miszerint egy 1990-es évekbeli parlamenti vizsgálóbizottság meghallgatásának jegyzőkönyvét nehezen lehetett megtalálni online, a cikk az internetes tartalmak eltűnésének jelenségét vizsgálja.

Az esetet követően a szerző felvette a kapcsolatot a korabeli meghallgatás egyik résztvevőjével, aki elmondta, hogy a szóban forgó URL-t ő maga távolíttatta el a Google adatbázisából. Ennek oka az volt, hogy a résztvevő fiát egy állásinterjún elutasították, miután a róla szóló leiratot megtalálták.

Az Európai Unióban a GDPR bevezetése óta létezik az elfeledtetéshez való jog, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy bizonyos feltételek mellett kérjék a róluk szóló információk eltávolítását a keresési találatokból.

A szerző megfigyelése szerint az internetes tartalmak eltűnése egyre gyakoribb jelenség, melyet más felhasználók is tapasztalnak. A problémát súlyosbítja, hogy a Google keresésekből eltűnt oldalak más keresőmotorokban (pl. Bing, Yahoo, Yandex) még fellelhetők lehetnek.

A Pew Research Center tanulmánya szerint a 2013-ban létező weboldalak 38%-a 2023-ra már nem volt elérhető. A 2013 és 2023 között létrehozott weboldalak esetében ez az arány 25%. A tanulmány szerint minél régebbi egy tartalom, annál nagyobb a valószínűsége, hogy eltűnik.

A Pew tanulmánya szerint a hírportálok 23%-a és a kormányzati oldalak 21%-a tartalmaz megszakadt hivatkozásokat. A települési önkormányzati weboldalak esetében a helyzet még súlyosabb lehet.

A Wikipédia oldalak 54%-a tartalmaz legalább egy megszakadt linket a hivatkozások között.

Egy 2023-as tanulmány szerint a Twitteren közzétett bejegyzések közel egyötöde néhány hónappal később már nem volt látható. Ennek oka lehet a fiókok priváttá tétele, felfüggesztése vagy törlése.

A Google nemrégiben megszüntette a rövidített URL-eket, ami több milliárd link elérhetetlenségéhez vezetett.

Adam Rogers, a Business Insider főmunkatársa szerint ez a trend a „digitális sötétkor” felé sodorja az internetet.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntéseiben található hivatkozások fele már nem vezet az idézett információhoz, és a The New York Times weboldalán található hivatkozások negyede is megszakadt.

A digitális archívumok, mint például a Wayback Machine, fontos szerepet játszanak a digitális örökség megőrzésében. Ugyanakkor a fizetőfalak, az AI-vezérelt tartalomblokkoló rendszerek és az adatok hatalmas mennyisége nehezíti az archiválást.

A Web Science and Digital Libraries Research Group tanulmánya szerint egy URL átlagos élettartama 2,3 év. A weboldalak főoldalai átlagosan 8,8 évig, a mély linkek pedig gyakran egy évnél rövidebb ideig élnek.

A tanulmány szerint az 1996 és 2021 között archivált weboldalaknak mindössze 35,3%-a maradt életben 2023-ra. A 2012 és 2021 között archivált URL-ek 60%-a 2023-ra eltűnt.

A Google 2024 szeptemberében úgy döntött, hogy a jövőben nem tárolja a weboldalak régebbi verzióit, és a korábbi mentéseket törli.

A digitális tartalmak elvesztése kulturális és társadalmi következményekkel jár, mivel az adatok nagy részét nagyvállalatok irányítják, amelyek nem mindig helyezik előtérbe az adatmegőrzést.

Az „elfeledtetéshez való jog” miatt egyes személyek eltüntethetik digitális lábnyomaikat, ami megnehezítheti a politikusok, üzletemberek, vállalatok vagy államok elszámoltathatóságát.

A Google Átláthatósági Jelentése szerint a vállalat 2014 óta több mint 1,7 millió kérelmet kapott, amelyekben több mint 6,8 millió URL eltávolítását kérték. Az URL-ek 51,3%-át eltávolították, 48,7%-át nem.

A Google minden kérelmet egyénileg vizsgál, figyelembe véve az információ elavultságát, a közérdeket és a kérelmező szakmai életét.

A jelentés szerint a tartalomeltávolítási kérelmeket globálisan 90,9 százalékban magánszemélyek kezdeményezik, de politikusok is élnek ezzel a joggal. A maradék kérelmeket fele-fele arányban cégek és kormányok nyújtják be.

Magyarországról a Google 10 113 kérelmet kapott, amelyben összesen 47 972 URL eltávolítását kérték, 90,7 százalékban magánszemélyek. E kérelmek 55%-át elfogadták, 45%-át elutasították.

Magyarországon a kérelmek gyakran a személyes információkra, szakmai adatokra és múltbeli, már nem releváns eseményekhez kapcsolódó tartalomra irányulnak. A szociális média és címtár oldalak is jelentős szerepet játszanak.

A jelentés szerint Magyarországon a kérelmek 12%-a kapcsolódott kormányzati vagy közérdekű tartalomhoz. Ezeket a legkevésbé valószínű, hogy a Google eltávolítja.

A magyarországi esettanulmányok szerint politikusok gyakran próbálkoznak tartalom eltávolításával, de a Google nem mindig teljesíti a kéréseiket.

A hírportálok a második leggyakoribb kategória, amelyeknél letiltanák a Google-keresések linkjeit: a kérelmek 15,4%-át teszik ki.

A kormányzati webhelyekről való tartalomeltávolítási kérelmek a kérelmek mindössze 1,6%-át teszik ki.

A Google táblázata szerint a legtöbb kérést az Index Fórum bejegyzéseinek törlésével kapják (941 darab), majd az infobel.com címtár oldal (284 törlés) és a Facebook (230 befogadott kérelem) következik.

A jövőben várhatóan tovább nő a törlési kérelmek száma, és a kérdés az, hogy a kormányok és cégek mennyire gyorsítják fel az internet amnéziáját, és a keresőóriások mennyire állnak majd ellen a hatalomgyakorlóinak.

Elemzés

Az eredeti cikk több ponton is érzelmi hatást gyakorolt az olvasóra. Például a „közhelyként mondogatjuk, hogy az internet nem felejt, valójában magától is demens, ráadásul a kormányok, cégek és magánszemélyek mesterséges amnéziába lökték” mondat erősen sugalmazó, és a „demens” szó használata negatív konnotációt hordoz. Hasonlóképpen, a „digitális sötétkor” kifejezés dramatizálja a helyzetet.

A cikkben feltételezésként tálalt következtetések is szerepeltek. Például, amikor azt állítja, hogy „egyes illegális tevékenységekben szereplő személyek már-már visszaélésszerűen düntetik el digitális lábnyomaikat”, ez egy feltételezés, amelyet nem támaszt alá konkrét bizonyítékokkal.

A cikkben tett állítások általánosságban megfelelnek a valóságnak, amennyiben a hivatkozott tanulmányok és jelentések léteznek, és a bennük foglalt adatok helytállóak. Azonban a cikk helyenként túlzóan ábrázolja a helyzetet, és nem mutatja be a problémát árnyaltan.

A cikkben leírtakból az a konklúzió vonható le, hogy az internetes tartalmak egyre gyorsabban tűnnek el, ami veszélyezteti a kollektív emlékezetet és a tudáshoz való hozzáférést. Ez a jelenség összefüggésben van a technológiai fejlődéssel, a nagyvállalatok adatkezelési gyakorlatával és az „elfeledtetéshez való joggal”.

Ez az esemény potenciálisan negatív hatással lehet a magyar közéletre, mivel megnehezítheti a politikusok és más közszereplők elszámoltathatóságát. Emellett a közérdekű információkhoz való hozzáférés is korlátozottabbá válhat.

(Forrás: portfolio.hu)